6.2.7. A környezetbiztonsági program
Az Országos Polgárőr Szövetség Elnöksége először a 2001. évi kiemelt feladatai között szerepeltette részletesen a helyi környezetvédelmi feladatok támogatását.
A polgárőr egyesületek figyelmét felhívta arra, hogy az általuk teljesített szolgálatok keretében kiemelt figyelmet fordítsanak:
a) a tiltott hulladéklerakás felfedésére, elhullott állatok szabálytalan elhelyezésére, a települési önkormányzatok részére történő jelzésére,
b) a vadon élő védett növény vagy állat sérülésére, elhullására,
c) az élővizek szennyeződéseire, a halállomány pusztulásának jeleire,
d) a talajszennyező forrásaira (pl. földbe ásott illegális olajtartályok, akkumulátorbontók, galvániszap feltöltések, stb.),
e) a légszennyező eseményekre (pl. színesfém kábelek égetése, kigyulladt szeméttelepek, stb.),
f) a közterületnek minősülő parkok rongálásának megelőzésére,
g) az erdők, erdősávok megóvására,
h) a tiltott fakitermelés jelzésére,
i) a falfirkálások megelőzésére.
Ezeket a feladatokat a polgárőr szervezetek rendszeresen, általános bűnmegelőzési feladataik keretében vagy célprogramok (akciók: pl. szemétgyűjtés, lomtalanítás, parlagfűirtás) szervezésével végzik.
Ismétlő kérdések:
1. Ismertesse, hogy a polgárőrség működése során a közrend és közbiztonság területén, a bűn- és balesetmegelőzés érdekében milyen feladatokat teljesít!
2. Melyek a polgárőrség legfontosabb erősségei?
3. Ismertesse a polgárőrség bűnmegelőzési és balesetmegelőzési akcióit!
4. Beszéljen a Szomszédok Egymásért Mozgalomról!
5. Ismertesse a polgárőrség környezetbiztonsági programját!
Gyakorlati feladat:
Válasszon ki a polgárőrség bűn- és balesetmegelőzési programjai közül egyet! Mutassa be annak tartalmát, jelentőségét a bűnmegelőzés célkitűzései elérésében!
Tegyen javaslatot hogyan, milyen formáiban és milyen tartalommal valósítható meg az Ön által kiválasztott program lakókörnyezetében, saját polgárőr egyesületének tevékenységében.
VII.
ISMERETEK A BÜNTETŐJOG ÉS A SZABÁLYSÉRTÉSI JOG KÖRÉBŐL
7.1. Bűncselekmények, elkövetők
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) rendelkezik arról, hogy mely emberi cselekmények minősülnek bűncselekményeknek, és hogy azokra nézve milyen büntetések szabhatók ki.
A bűncselekmény fogalma
A Btk. meghatározása szerint a bűncselekménynek az a cselekmény minősül, amely veszélyes a társadalomra és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.
A társadalomra az a magatartás veszélyes, amely a Magyar Köztársaság állami, gazdasági, társadalmi rendjét, az állampolgárok személyi és anyagi érdekeit sérti, vagy veszélyezteti.
A bűncselekmény bűnösség szerinti osztályozása
Bűncselekményt szándékosan vagy gondatlanul lehet elkövetni. Szándékosságról akkor beszélünk, ha valaki a magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. Gondatlanul az követ el bűncselekményt, aki előre látja ugyan magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Ugyancsak gondatlan az, aki e következmények lehetőségeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.
A bűncselekmény súly szerinti osztályozása
A bűncselekménynek két alakzata van: a bűntett és a vétség. A bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli. Mindazok a bűncselekmények pedig, amelyek nem tartoznak az előbb meghatározott körbe, vétségnek minősülnek.
A bűncselekmény stádiumai
A törvény általában a befejezett bűncselekményt bünteti, azonban súlyosabb esetekben - s erre a Btk. az egyes bűncselekmények ismertetésénél utalást is tesz - az előkészület és a kísérlet is büntetendő.
Kísérlet
Kísérlet miatt az a személy büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A törvény a kísérletre is a befejezett bűncselekmény büntetési tételét alkalmazza. A büntetést azonban korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon vagy alkalmatlan eszközzel követik el. Nem büntethető kísérlet miatt az, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, továbbá az sem, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja.
Előkészület
Ha a törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik. Nem büntethető előkészület miatt:
a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének a megkezdése;
b) aki az elkövetés elhárítása céljából felhívását, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja, vagy arra törekszik, hogy a többi közreműködő az elkövetéstől elálljon, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elmarad;
c) aki az előkészületet a hatóságnál feljelenti.
A bűncselekmény elkövetői
Bűncselekményt:
1. a tettes,
2. a társtettes,
3. a felbujtó és
4. a bűnsegéd követhet el.
A bűncselekmény Btk.-ban leírt törvényi tényállását a tettes önállóan valósítja meg.
A társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.
Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
Bűnsegéd az, aki a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan nyújt segítséget.
A felbujtót és a bűnsegédet a törvény együttesen részeseknek is nevezi. A törvény azonban a részesekre is azt a büntetési tételt alkalmazza, amelyet a tettesekre állapít meg.
7.2. A büntetőjogi felelősségre vonás akadályai
A Btk. megállapít néhány olyan esetet, amikor a bűncselekmény elkövetőjét büntetőjogilag nem lehet felelősségre vonni. Ezeknek az eseteknek az első csoportjába a büntethetőséget kizáró okok, a másodikba a büntethetőséget megszüntető okok tartoznak.
A büntethetőséget kizáró okok
A gyermekkor. A 14. életévét be nem töltött személy - a gyermekkorú - bűncselekmény elkövetése miatt nem büntethető. A fiatalkorúak, vagyis a 14. és 18. életévük között lévő elkövetők azonban - természetesen életkori sajátosságaikra figyelemmel - felelősségi-e vonhatók.
A kóros elmeállapot. A kóros elmeállapotnak több formája van, így törvény ide sorolja az elmebetegséget, a gyengeelméjűséget, a szellemi leépülést, a tudatzavart és a személyiségzavart. Azt, hogy az elkövető melyik kóros elmeállapotban szenved, az igazságügyi orvos szakértő hivatott megállapítani. Tudni kell viszont, nem tekinthető kóros elmeállapotban lévőnek az, aki a bűncselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el.
A kényszer vagy fenyegetés. Aki olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt áll, amely miatt képtelen akaratának megfelelő magatartásra és ezért követ el bűncselekményt, nem büntethető. A büntetése viszont korlátlanul enyhíthető annak, aki azért alkalmaz kényszert vagy fenyegetést, hogy az elkövetőt korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban (vagyis, a bűncselekmény elkövetésében).
A tévedés. Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. Nem büntethető az sem, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. A tévedés viszont nem zárja ki a büntethetőséget akkor, ha azt gondatlanság okozza, és a törvény a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti.
A magánindítvány hiánya. A törvényben meghatározott esetekben (pl. becsületsértés, rágalmazás) a bűncselekmény csak a sértett által előterjesztett magánindítványra büntethető. A magánindítvány nem vonható vissza, és bármelyik elkövetővel szemben is terjesztik elő, valamennyi elkövetőre hatályos. Amennyiben a sértett korlátozottan cselekvőképes, a magánindítványt törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképtelen, kizárólag a törvényes képviselője terjeszthető elő. Ezekben az esetekben a gyámhatósági is jogosult magánindítvány előterjesztésére. Ha a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett meghal, a hozzátartozója jogosult a magánindítvány előterjesztésére.
A jogos védelem és a végszükség. A polgárőr szolgálatban gyakran felmerülő kérdés, ezért annak részleteivel külön foglalkozunk.
A büntethetőséget megszüntető okok
Az elkövető halála. A halál büntetőjogi jelentősége kettős. Amennyiben az elkövető a bűncselekmény elkövetése után, de még az eljárás jogerős befejezése előtt hal meg, a büntethetősége szűnik meg. Ha pedig a halál a büntetést kiszabó ítélet jogerőre emelkedése után, de a büntetés végrehajtásának befejezése előtt következik be, a halál a büntetés végrehajtását zárja ki. A halott értelemszerűen nem büntethető, de az intézkedések közül az elkobzás kimondását a halál nem zárja ki, és az elkobzásra irányuló tárgyi eljárás a halál esetén is lefolytatható.
Az elévülés. Az elévülés az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények esetén 20 év, egyébként az egyes bűncselekmények elkövetéséért kiszabható büntetés felső határának megfelelő idő, de legalább három év. A háborús és nép elleni bűncselekmények soha nem évülnek el.
A kegyelem. Kegyelem gyakorlására a köztársasági elnök jogosult. Az úgynevezett eljárási kegyelem büntethetőséget megszüntető ok. A végrehajtási kegyelem kizárja a kiszabott büntetés egészének vagy egy részének (esetleg hátralevő részének) a végrehajtását. A kegyelmi mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól mentesíti - értelemszerűen a büntetés végrehajtása után - az elítéltet. A kegyelmi eljárás szabályait a büntetőeljárásról szóló törvény tartalmazza.
A Btk. az egyes bűncselekmények tényállásának ismertetése során, adott tényálláshoz kapcsoltan további egyéb megszüntető okokat is felsorol. Ezek részleteit a Btk. részletes tanulmányozás estén ismerhetjük meg.
7.3. A bűncselekmények felismerése
Ahhoz, hogy a polgárőr képes legyen a bűncselekmények megelőzésére, valamint azok elkövetése esetén a szükséges jelzésadásra, vagy annak megakadályozására, képesnek kell lennie a bűncselekmény felismerésére. Ehhez ismernie kell a bűncselekmény tényállását és azt az észlelt cselekmény alapján be kell tudnia azonosítani. Ennek érdekében sorolunk fel néhány, a közterületi álló és mozgó figyelő szolgálatok során jellemzően tapasztalható bűncselekményfajtát:
A vagyon elleni bűncselekmények közül elsőként emeljük ki a lopást. Lopást valósít meg az, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. Ha az eltulajdonított dolog értéke nem haladja meg a 20 000 Ft-ot, a cselekmény szabálysértésnek minősül. Súlyosabban büntetik a lopást, illetve értékhatártól függetlenül nem minősül szabálysértésnek, ha azt
a) bűnszövetségben,
b) közveszély színhelyén,
c) üzletszerűen,
d) dolog elleni erőszakkal (pl. betörés útján),
e) helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve,
f) hamis vagy lopott kulcs használatával,
g) lakást vagy hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére,
h) zsebtolvajlás útján,
i) másnak a bűncselekmény elhárítására képtelen állapotát kihasználva követik el.
Sikkasztásnak az minősül, amikor valaki a rábízott idegen dolgot (pl. gépkocsivezető a rakományt, boltos az árut, raktáros a nála tárolt holmit stb.) tulajdonítja el jogtalanul, vagy azzal sajátjaként rendelkezik. A sikkasztást szintén súlyosabban büntetik, ha azt bűnszövetségben, közveszély színhelyén, vagy üzletszerűen követik el.
Csalás az, ha valaki a jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz.
A rablás az egyik legsúlyosabb vagyon elleni erőszakos bűncselekmény. Ennek során az elkövető az idegen dolgot a jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, illetőleg valakit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez. Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. Súlyos a rablás megítélése akkor, ha azt
a) fegyveresen,
b) jelentős értékre,
c) bűnszövetségben vagy csoportosan,
d) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során követik el.
Kifosztásnak minősül, ha az idegen dolgot a jogtalan eltulajdonítás végett valaki úgy vesz el mástól, hogy evégből lerészegíti, vagy az általa más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés hatása alatt álló személytől vesz el.
Rongálás az, amikor idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával okoz kárt valaki. Súlyos a bűncselekmény megítélése akkor, ha
a) nagyobb kárt okoz,
b) kulturális javak körébe tartozó tárgyat, régészeti lelőhelyet vagy műemléket,
c) vallási tisztelet tárgyát, illetőleg vallási szertartás végzésére szolgáló épületet vagy tárgyat,
d) temetési helyet, temetkezési emlékhelyet, illetőleg temetőben vagy temetkezési emlékhelyen a halott emlékére rendelt tárgyat rongál, vagy semmisít meg, vagy a rongálást
e) robbanóanyag vagy robbantószer felhasználásával követik el.
Jogtalan elsajátítást követ el, aki a talált idegen dolgot eltulajdonítja, avagy nyolc nap alatt a hatóságnak vagy annak, aki elvesztette, nem adja át, úgyszintén aki a véletlenül vagy tévedésből hozzá került idegen dolgot eltulajdonítja, vagy nyolc nap alatt vissza nem adja.
Jármű önkényes elvétele (és nem lopás) akkor valósul meg, ha valaki idegen gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul használja, vagy az így elvett, illetve a rábízott ilyen járművet használja jogtalanul.
|