A hivatalos statisztikai adatok szerint nálunk évente átlagosan 300 ezer személy válik bűncselekmény áldozatává . 90 százalékuk ellen vagyon elleni bűncselekményt követnek el. Felmérések szerint a tényleges viktimizáció előfordulása ennél jóval magasabb. Egy 1999-ben készült budapesti felmérésből az derül ki, hogy az áldozatok 54 százaléka kétszer vagy annál többször vált bűncselekmény áldozatává a felmérést megelőző öt évben, 26 százalékuk a vizsgálat évében többször is. Az áldozattá válás veszélye eltérő az egyes életkori csoportokban. 2000-ben a 0-14 évesek korcsoportjában minden 10 ezer lakosból 41, a 15-18 éves korúak közül 145, a 19-59 éves korosztályban, pedig 353 személy vált bűncselekmény áldozatává. A 60 éven felüliek korcsoportjából 185 személy vált áldozattá az említett évben. Az áldozattá válástól a 60 éven felüliek félnek a legjobban, de az előbbi adatok azt bizonyítják, hogy ez a korosztály kevésbé veszélyeztetett, mint a 19-59 év közöttiek.

2002-ben a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár megtérülési mutatója országosan mindössze 7,4 százalék volt (Budapesten 5,3 százalék). Különösen kedvezőtlen a kármegtérülési mutató a lopásnál (országosan 5,4, Budapesten 2,2 százalék) és a betöréses lopásnál (országosan 3,6, Budapesten 1,3 százalék). A büntető igazságszolgáltatás szereplői nem ösztönzik az elkövetőket a kártérítésre. A vagyon elleni bűncselekmények körében az önkéntes kármegtérülés csak 7,6 százalék. Az esetek többségében a büntetőbíróságok – noha a polgári jogi igény elbírálására az úgy nevezett adhéziós eljárás keretében lehetőségük lenne – a sértett kárigényének érvényesítését polgári bíróság elé utasítják. Ezért az áldozat csak jelentős késedelemmel jut – ha egyáltalán hozzájut – a kártérítéshez. A vagyon elleni bűncselekmények anyagi következményeinek túlnyomó részét tehát az áldozatok, megelőzési költségeket pedig maguk az állampolgárok viselik. A kár megtérülésére vonatkozó esély igen alacsony szintje miatt csökken a feljelentési hajlandóság és a hatóságokkal való együttműködési szándék. Mindez a büntető igazságszolgáltatásba vetett bizalmat is gyengíti.

Mit tudunk róla?

Az erőszakos bűncselekmények áldozatainak tízezer lakosra számított átlagos gyakorisága 2000-ben 25,6 volt. Az átlagosnál magasabb a fiatalok veszélyeztetettsége: a 15-18 évesek korosztályából minden tízezer személyből 39, a 25-29 évesek korosztályából 41 személy vált erőszakos bűncselekmény áldozatává. Az ismertté vált erőszakos cselekmények sértettjei közül a 60 éven felüliek az átlagosnál kevésbé veszélyeztetettek, körükben minden tízezer személyből 12 vált ilyen bűncselekmény áldozatává. A kutatások szerint az emberek általában az idegenek által elkövetett erőszaktól és támadástól félnek leginkább. Ezzel szemben háromszor-négyszer gyakrabban fordul elő erőszakos támadás az elkövető számára ismert személy ellen. Az ismertté vált emberölések 80 százalékát, a súlyos testi sértések 70 százalékát az elkövetők velük valamilyen közeli kapcsolatban álló személy sérelmére követték el. A szexuális bűncselekmények 60 százalékát olyan elkövető valósítja meg, akivel a sértett rokonsági, ismeretségi kapcsolatban van.

Évente 10 ezer kiskorú személy válik bűncselekmény áldozatává. Az ismertté vált rablások majdnem negyedét (21,2 százalékát) gyermekek és fiatalkorúak sérelmére követik el. Minden egyes napon két kiskorú válik rablás áldozatává. A személy elleni erőszakos bűncselekmények 10 százalékának gyermek- és fiatalkorú a sértettje. Az élet elleni cselekmények 8,5 százalékának áldozata kiskorú. Amíg 1997-1999 között az ismertté vált szexuális bűncselekmények áldozatainak csak majdnem a fele volt gyermek- és fiatalkorú, addig 2000-2001-ben ez az arány 60 százalék körülire emelkedett. A kiskorúakat támadó erőszak jelentős részét a szülők vagy gondozók követik el.

A megyék többségében különösen veszélyeztetettek a hajléktalanok. Szociális kiszolgáltatottságuk potenciális áldozattá teszi őket. Az alkohol és a drog hatása alatt álló személyek ellen elkövetett bűncselekmények ugyancsak az átlagnál nagyobb gyakorisággal következnek be. Bizonyos foglalkozásokkal, szakmákkal együtt jár a nagyobb kockázat. Ilyenek például a szociális-, az egészségügyi, a közoktatási-, a bank- és bizonyos szolgáltatási szektorban dolgozók jól meghatározható csoportjai. A külföldi kutatási tapasztalatok a kisebbségi csoportokhoz tartozók nagyobb viktimizációs veszélyeztetettségét jelzik. Erről jelenleg nincsenek adataink. Ha ez nálunk is beigazolódik, akkor ezt stratégiai jelentőségű információnak kell tekinteni a cselekvési program kidolgozásakor.

A probléma lényege

A közvéleményt ma az áldozattá válás kockázatáról a média tájékoztatja. Ez elsősorban a „szenzációs”, tehát a súlyos, erőszakos bűncselekményekről számol be. A bűnözéstől való szorongás ebből is táplálkozik. A kutatások szerint az áldozattá válással kapcsolatos félelem szoros összefüggésben van a nemmel, az életkorral, a jövedelemmel és a településtípussal. A társadalom kiszolgáltatottabb csoportjai, az idősek, az egyedül élők, a gyermeküket egyedül nevelő nők, az alacsonyabb iskolai végzettségűek, a városi lakosok félelme gyakran irracionális szorongás formájában jelenik meg. Az is igaz, hogy a rosszabb anyagi helyzetű társadalmi csoportok számára kevésbé elérhetőek a biztonságtechnikai eszközök.

Az áldozatok – lelki és fizikai – kárának enyhítését ma még nem szabályozza törvény. A hatályos eljárási szabályok is csak korlátozottan védik, szolgálják a sértettek érdekeit. A Biztonságos Magyarországért Közalapítvány a létrehozásáról szóló 1070/2001. (VII.10.) számú Korm. határozatban a súlyos, erőszakos bűncselekmények áldozatainak kárenyhítésére kapott felhatalmazást. A közalapítvány azonban az állami kárenyhítési feladatok mellett bűnmegelőzési, katasztrófavédelmi és áldozatvédelmi programokat is támogat. A BM Áldozatvédelmi Irodák a belügyminiszter irányítása alá tartozó önálló szerveknél koordinálják az áldozatvédelemmel kapcsolatos feladatok végrehajtását. Az Országos Bűnmegelőzési Tanács (OBmT) feladata volt az áldozatokkal kapcsolatos megelőzési feladatok koordinálása. A feladat ellátásához azonban 2002-ig a szükséges szervezeti és anyagi feltételeket nem teremtették meg. Magyarországon ma még csak elvétve találunk a rendőrségtől valóban függetlenül működő áldozatsegítő szolgálatot. Hiányzik az áldozattá vált gyermekek, idősek és nők támogatása. A civil és az egyházi kezdeményezésekre ma még alig lehet számítani. Hiányoznak a bűncselekmények mentális, fizikai és anyagi következményeit helyreállítani képes intézményközi együttműködések. Példaértékű viszont a Fehérgyűrű Közhasznú Társaság komplex szemléletet tükröző áldozatsegítő szolgáltatása.

Az Európai Unió Tanácsának 2001. március 15-én elfogadott, az áldozatok büntetőeljárásbeli jogállásáról szóló kötelező kerethatározata szerint a tagországokban tovább kell fejleszteni a lakossági jogsegély-szolgáltatást. Fejleszteni kell a bűncselekmények áldozatainak védelmét, ehhez meg kell teremteni az államigazgatási, az egyéb szervezeti és jogi feltételeket. A büntetőeljárás előtt, alatt és után rendelkezésre kell bocsátani az áldozatvédő szervezetek és szakintézmények szolgáltatásait. Fokozott figyelmet kell fordítani az áldozatok tájékoztatására. Mindent el kell követni az ismételt áldozattá válás megelőzése érdekében. Az Európa Tanács 77(27) számú ajánlása a bűncselekmények áldozatainak, eltartásra szoruló hozzátartozóiknak érdekében született. Ennek módosításával és kiegészítésével 1983-ban megalkották az erőszakos bűncselekmények áldozatainak állami kártalanításáról szóló európai konvenciót. Emiatt is szükség van az áldozatvédelmi törvény mielőbbi megalkotására. Az áldozatok segítéséről és az áldozattá válás megelőzéséről szóló R(87)21 számú ajánlás megállapítja az állam kártalanítási kötelezettségét. Az Európa Tanács R(85)11 számú, az áldozatnak a büntetőjogban és a büntető-eljárásjogban elfoglalt helyzetéről szóló ajánlása előírja, hogy a büntetőeljárás során tájékoztassák az áldozatot az elkövető, illetve az állam általi kompenzáció lehetőségéről. Az Európa Tanács R(96)8 számú, A büntetőpolitikáról az átalakulóban lévő Európában című ajánlása ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a büntető igazságszolgáltatási rendszeren belül kiemelt figyelem illeti az áldozatot, respektálni kell az általa elszenvedett fizikai, lelki, anyagi és szociális sérüléseket. Az Európa Tanács 6 (2002) számú a sportban megnyilvánuló fajgyűlöletről, idegengyűlöletről és faji alapú intoleranciáról szóló ajánlása felhívja a figyelmet arra, hogy a sporttal kapcsolatos huliganizmus és erőszak, valamint a rasszista szélsőjobboldali mozgalmak között összefüggés állhat fenn. Az ajánlás ösztönzi a tagállamokat arra, hogy a rasszista, xenofób, diszkriminatív és intoleráns viselkedés megelőzésére és leküzdésére irányuló hatékony intézkedésekkel előzzék meg e káros tevékenységeket.

Akcióterv

1. Támogatni kell a helyi bűnözéssel és a helyi közbiztonsággal kapcsolatos tájékoztatásra és megelőzési módszerekre vonatkozó információk internetes elérhetőségét minden érdekelt számára. Fejleszteni kell a BM Bűnözésföldrajzi Információs Rendszerét.
2. Elő kell segíteni, hogy a külföldre utazó magyar állampolgárok megfelelő információkkal rendelkezhessenek az áldozattá válás kockázatairól, a megelőzés lehetőségeiről, illetve azt, hogy megfelelő tájékoztatást kapjanak a külföldön elkövetett bűncselekmények következményeiről. Biztosítani kell a több forrásból származó információk, adatok és tájékoztatások a fenti célra történő feldolgozását és internetes elérhetőségét.
3. Az időskorúak, az egyedülállók, a gyermek- és fiatalkorúak, a hajléktalan valamint a fogyatékossággal élő személyek, az alkohol és a drog hatása alatt állók számára az áldozattá válás reális kockázatának ismertetését célzó, a bűncselekményekkel kapcsolatos önvédelmi képesség fokozását elősegítő tájékoztatókat kell kiadni és számunkra ismeretterjesztő programokat kell szervezni. A feladat megvalósítása érdekében az érintett szakmák képviselői vegyék fel a kapcsolatot a civil szervezetekkel.
4. Támogatni kell a komplex megelőzési és áldozatvédelmi programokat a deprivált/szegregált városi övezetekben, a zárványtelepüléseken és a tanyákon élő veszélyeztetett emberek számára, illetve a már meglévő segítő, szolgáltató programokat ki kell egészíteni a közösségi bűnmegelőzési feladatokkal is.
5. Fejleszteni kell a hazánkba látogató külföldiek védelmét, biztonságát szolgáló bűnmegelőzési és áldozatvédelmi szolgáltatásokat. Terjeszteni kell a legeredményesebb gyakorlatot.
6. Pályázattal támogatni kell a társadalmi kirekesztő mechanizmusok feltárására, a kistérségi szintű ágazatközi együttműködések legjobb gyakorlatainak megismerésére irányuló kutatásokat. Az eredményeket hasznosítani kell.
7. Segíteni kell a közművelődési intézményekben az áldozattá válás megelőzéséről szóló kiadványok terjesztését, és ismeretterjesztő rendezvények szervezését.
8. Széles körben kell a nyilvánosságot tájékoztatni a kábítószerrel, a kulturális javakkal, illetve a CITES egyezmény (a Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló 2003. évi őII. törvény) hatálya alá tartozó, valamint a hazai természetvédelmi jogszabályok által érintett állat- és növényfajokkal kapcsolatos felderített jogsértésekről.
9. A kulturális javak fokozott védelme érdekében, azok illegális kereskedelmének visszaszorítására egy közös alapítású, megfelelő informatikai háttérrel rendelkező intézményt kell létrehozni. Meg kell teremteni a lopott műtárgyak, kulturális javak olyan nyilvántartását, amely ezek feltalálását elősegíti.
10. Tájékoztató programokat kell szervezni az áldozattá válás esélyének csökkentése érdekében azért, hogy a szállítmányozók, speditőrök eszközeit tudtukon kívül illegálisan ne használhassák fel kábítószer vagy pszichotróp anyagok szállítására. Széles körű felvilágosító munkát kell végezni az államhatárt átlépő utazók körében annak érdekében, hogy tudtukon kívül kábítószer-futárként ne használhassák fel őket.
11. Az emberkereskedelem és a prostitúció áldozatává válásának megelőzése érdekében
    1. a potenciális áldozatok számára felvilágosító programokat és kampányokat kell szervezni,
    2. meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a kríziskezelő szolgáltatások, a speciális menedékházak számukra elérhetőek legyenek,
    3. vizsgálni kell azt, hogy az emberkereskedelem menedék kérő áldozatait milyen módon lehet elhelyezni.
12. A sértett-orientált rendőri szolgáltatásban - a konkrét nyomozati tapasztalatok alapján - meg kell szervezni az áldozattá válás kockázatának jelzését az intézményekben (idősek otthonaiban, gyermekvédelem személyes gondoskodást nyújtó intézményeiben, iskolákban, egészségügyi szolgáltatók körében), a civil szervezetek, és a lakosság veszélyeztetett csoportjai számára.
13. El kell érni azt, hogy a társadalmi együttélés erkölcsi szabályait megszegő, valamint a bűnelkövető szembesüljön az általa okozott sérelemmel, kárral. Biztosítani kell a bűncselekmények erkölcsi és anyagi kárának enyhítését, a természetbeni jóvátételt, a közösség kiengesztelését. Bővíteni kell a helyreállító igazságszolgáltatási eszközök (jóvátétel, mediáció, közösség kiengesztelése) alkalmazásának körét az igazságszolgáltatásban, valamint a felelősségre vonás ezen kívüli területein is (például fegyelmi, szabálysértési eljárásokban).
14. A szociális és egészségügyi ellátásban dolgozók számára a továbbképzés integrált részévé kell tenni az áldozattá válás megelőzésével kapcsolatos ismereteket.
15.  
    1. Az áldozatsegítési feladatok pontosabb meghatározása érdekében értékelni kell a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény alapján a vádemelés elhalasztása gyakorlatát.
    2. Ennek érdekében a Kormány felkéri a legfőbb ügyészt, hogy a vádemelés elhalasztása során szerzett, az a) pontban meghatározott célok elérését szolgáló gyakorlati tapasztalatokról készítsen értékelő elemzést.
16.  
    1. A szakmai továbbképzési programokban az áldozatokkal kapcsolatba kerülő szakmák képviselőit (orvosok, pszichológusok, jogászok, gyermekvédelmi- és szociális szakemberek) ki kell képezni áldozat segítéssel kapcsolatos feladatok ellátására. Az önképzés segítése érdekében támogatni kell a továbbképzéshez szükséges adatbázis (szakcikkek, módszertani útmutatók) kialakítását és működtetését.
    2. A Kormány felkéri a legfőbb ügyészt és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökét, hogy az a) pontban megfogalmazott feladat végrehajtásában működjenek közre.
17. Pályázattal kell támogatni olyan szervezeteket, amelyek vállalják, hogy a tömegtájékoztatás tudósításait figyelik és vizsgálják azt abból a szempontból, hogy azokban az áldozatok külön jogszabályban biztosított személyiségi jogait tiszteletben tartják-e, a jogszabálysértést jelzik az áldozatsegítő szolgálatnak.