VIII.

A POLGÁRŐR INTÉZKEDÉSEK

8.1. Az intézkedés fogalma

A polgárőrség bűnmegelőzési szolgálatában intézkedés alatt értjük azokat a beavatkozási jogokat, illetve kötelezettségeket, amelyek - törvény előírásai alapján - az állampolgárt megilletik, illetve terhelik a biztonságot fenyegető veszélyhelyzetek megelőzése, elhárítása, továbbá a következmények enyhítése érdekében.

A fenti fogalomból kiindulva az alábbiakat kell figyelembe venni:

1.       Az állampolgár részére a beavatkozásra csak törvény adhat felhatalmazást, s ugyancsak törvény írhat elő beavatkozási kötelezettséget a számára.

2.      A polgárőr - a korábbiakban kifejtett kivételekkel: közfeladatot ellátó személy, gázspray, jelzőőri feladatok stb. - ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint bármelyik állampolgár. A bűnmegelőzési feladatok ellátása keretében a polgárőrségnek nincsenek hatósági jellegű jogosítványai. A polgárőri beavatkozás, mint állampolgári fellépés eredményességét ugyanakkor jelentős mértékben növeli, hogy a polgárőr:

a)       képzett és felkészült, pontosan ismeri állampolgári jogait és kötelezettségeit, tisztában van lehetőségeivel és korlátaival,

b)       szolgálatban és szolgálaton kívül készen áll ezen intézkedések megtételére, tudja mikor, mit és hogyan tehet,

c)      megfelelő háttérrel rendelkezik: a saját szervezete és az együttműködő partnerek támogatását, szükség esetén segítségét élvezi.

3.       A fellépés (beavatkozás) joga azt jelenti, hogy adott helyzetben az állampolgárnak felhatalmazása van a törvény által meghatározott keretek között a szükséges intézkedések megtételére. Maga jogosult eldönteni, képes-e az adott körülmények alapján az eredményes beavatkozásra, vállalja-e a beavatkozás kockázatát. Amennyiben úgy dönt, hogy ehhez a megfelelő feltételek nem állnak rendelkezésére (pl. nincs kellő erőfölényben, nincs tanú a bizonyításhoz, pontosan nem tudja minősíteni az adott cselekményt) jogosult a beavatkozástól elállni, s emiatt semmilyen joghátrány nem érheti.

4.       A személy- vagy vagyonbiztonságot fenyegető veszélyhelyzet megelőzése, elhárítása érdekében törvény az állampolgárt beavatkozásra kötelezheti. Ennek alapján az állampolgár köteles megtenni minden tőle elvárhatót a veszélyhelyzet csökkentése, a veszélyben lévők mentése érdekében, s közreműködni a következmények elhárításában. Aki ezt a kötelességét elmulasztja, vagy e kötelezettsége teljesítésére vonatkozó felhívásnak nem tesz eleget, azt a törvény büntetni rendeli.

8.2. Az intézkedési jogok

8.2.1 A szabálysértés és a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személlyel szembeni intézkedések

A Pötv. 4. § alapján a polgárőr tevékenysége során jogosult a szabálysértés, bűncselekmény elkövetésén tettenért személyt a cselekmény abbahagyására felszólítani, a cselekmény folytatását megakadályozni, illetve a bűncselekmény elkövetésén tettenért személyt visszatartani.

A polgárőr köteles azonban az elfogott személyt haladéktalanul a büntetőeljárásról szóló törvény szerint eljárni jogosult nyomozó hatóságnak átadni, ha erre nincs módja, e szervet nyomban értesíteni.

A Pötv. idézett rendelkezéseiből következően a polgárőr intézkedési jogosultságai a szabálysértés és a bűncselekmény elkövetésén tettenért személy esetében a következők:

Ø       a szabálysértés, bűncselekmény elkövetésén tettenért személyt a cselekmény abbahagyására felszólítani,

Ø       a szabálysértés és a bűncselekmény cselekmény folytatását megakadályozni,

Ø       a bűncselekmény elkövetésén tettenért személyt visszatartani (elfogni).

A fenti három jogosultág közül, azok súlya szerinti minősítése miatt az elfogás jogintézménye érdemel bővebb kifejtést. Az elfogás jogintézményét a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) szabályozza. A Be. 123. § (3) bekezdés alapján a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni; ha erre nincs módja, a nyomozó hatóságot értesíteni. A gyakorlatban ugyanis számos esetben előfordul, hogy az elkövetőt az elkövetés helyszínén, vagy annak közelében valaki - nem a nyomozó hatóság tagja - elfogja.

Az elfogás jogi feltételei:

a)      az elkövetési magatartás bűncselekményt valósít meg,

b)      az elfogott személy maga a bűncselekmény elkövetője,

c)      az elkövetőt a bűncselekmény elkövetése során tetten érték,

d)      az elfogottat a hatóság részére haladéktalanul átadják.

Tettenérésnek[1] nemcsak az az eset minősül, amikor az elkövető a bűncselekményt szemtanú jelenlétében hajtja végre, aki elfogja, hanem az is, amikor az elkövetőt akár a cselekmény szemtanúja, vagy az ő felhívására, vagy egyéb okból - például a riasztó működését észlelve -más személy üldözés során fogja el. E törvényhely miniszteri indokolása felhívja a figyelmet arra, hogy a motorizáció, a technikai haladás folytán tágul az üldözés közben elfogottak, ennél fogva így a tettenérés térbeli és időbeli köre.

Nem minősül tettenérésnek, így jogellenes az elfogás például akkor, ha a helyszínen felismerjük a bűnelkövetőt, majd később a lakásáról, vagy szórakozóhelyről erőszakkal elvisszük és így akarjuk a hatóság részére átadni.

A Be. 127. § (3) bekezdése lehetőséget biztosít az elfogó személynek arra, hogy az elkövetőt visszatartsa a hatóság kiérkezéséig. Az elfogó személy ilyen esetben haladéktalanul köteles a tetten ért személyt a rendőrségnek átadni, amennyiben pedig erre nincs módja, úgy köteles értesíteni. A törvény ezen rendelkezése ilyen esetben a jogellenességet kizárja, így nincs helye az elfogóval szemben a személyi szabadság megsértésének a megállapítására (BH 1990. 326).

A visszatartás az eltávozás megakadályozása akár a szükséges mértékű fizikai erővel (megfogással, lefogással). A fizikai erő alkalmazása ugyanakkor nem fajulhat bántalmazássá, nem okozhat sérülést vagy dologi kárt.

Az elkövetőt nem lehet a helyszínről elvinni, a nyomozó hatóság értesítése előtt még rövidebb vagy hosszabb ideig fogva tartani, kihallgatni, stb. Szigorúan tilos a bekövetkezett jogsérelem miatt az elfogott személyt bántalmazni, vagy bármi más módon rajta elégtételt venni (lásd: önbíráskodás, Btk. 273. §).

8.2.2. Saját, illetve mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárítása

Az intézkedés végrehajtásának alapvető feltétele a jogos védelmi helyzet kialakulása. A jogos védelemről a Büntető Törvénykönyv 29. §-a az alábbiak szerint rendelkezik: ,,29. § (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

(2)   Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.

(3)   A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.[2]

A jogos védelem egyik kritériuma a jogtalan támadás, vagyis a támadásnak valamely bűncselekmény törvényi tényállását kell kimerítenie. Ez csak aktív, jogtalan emberi magatartással valósítható meg, amely irányulhat közérdek, személyek és javak ellen. A támadásnak megkezdettnek, folyamatban lévőnek (,,intézettnek”) kell lennie, vagy közvetlenül kell fenyegetnie (bekövetkezésétől nyomban tartani lehet). A támadás jogtalansága objektív ismérv, így a gyermek, a beszámíthatatlan, a gondatlanul vagy vétlenül eljáró személy támadása is lehet jogtalan. A támadás jogtalanságát nem zárja ki egymagában az, ha valaki azzal az előzetes céllal provokálja ki a támadást, hogy a védekezés ürügyén a támadóval leszámoljon. A kölcsönös és egyidejű támadás (a kölcsönös verekedés) esetén mindegyik fél jogtalan támadó, s jogos védelmi helyzetbe csak az a harmadik személy jut, aki nem egyoldalúan, hanem szétválasztási célból avatkozik be. Nincs viszont jogos védelmi helyzetben az, aki tévesen feltételezi azt, hogy meg akarják támadni. Nem áll fenn tehát a jogos védelmi helyzet például akkor, ha a közérdeket, a személyeket és a javakat nem éri közvetlen fenyegetés, vagy a támadó a megelőző fenyegető magatartással felhagy és közvetlen támadást nem intéz, vagy a helyszínről távozik.

A jogos védelem második kritériuma az elhárító cselekmény szükségessége és arányossága. A szükségesség mindenekelőtt azt jelenti, hogy a támadás csak tényállásszerű cselekménnyel hárítható el. A támadás legyőzéséhez alkalmazott cselekmény (eszköz) szükségességét a támadás minősége, mérve, intenzitása és az adott helyzet mérlegelése alapján kell elbírálni. Az arányosság azt jelenti, hogy a sérelem, amelyet az elhárító cselekmény okoz, ne legyen aránytalanul nagyobb, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna. A jogos védelem túllépése következik be akkor is, ha kirívó aránytalanság van a támadás és a védelem intenzitása, eszköze valamint a támadással célba vett és az elhárítással okozott sérelem között. Ha a védekező súlyosabb sérelmet okoz, mint ami szükséges és elég lett volna a támadás elhárításához, és a többlet sérelem nyilvánvalóan aránytalan, a védekező a túllépésért felel. A jogos védelmi helyzet addig tart, ameddig a támadás. Megszűnik, ha a támadást végleges jelleggel visszaverték, vagy ha kétséget kizáróan kitűnik, hogy a támadó a további támadással felhagy. Nem szűnik meg viszont, ha a támadás megismétlődése közvetlenül fenyeget. Időbeli túllépésről (praetextus) akkor beszélünk, ha a védelmi cselekményt túl korán fejtik ki, vagy az elhárító cselekmény a támadás befejezése után vagy az elhárításához szükséges időn túl is egyhuzamban tart.

Az ijedtség vagy a menthető felindulás foka különböző lehet, így ennek a felismerő képességre gyakorolt hatása is eltérő. Kizárt a büntethetősége annak, aki a jogos védelem határát azért lépi túl, mert az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni. Ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt csupán korlátozza az elhárítás mértékének a felismerésében, az elkövető büntetését korlátlanul enyhíteni lehet. Az ijedtség vagy menthető felindulás mellékének és a vádlottra gyakorolt hatásának megállapítása a jogos védelem körében nem orvosi, hanem jogi szakkérdés.

8.2.3. A megelőző jogos védelem

A Btk. 2009. évi módosítása vezette be a megelőző jogos védelem intézményét. A jogalkotó az új szabályozással a büntetőjogi generális prevenciós cél hatékonyabb megvalósulását kívánja elérni. A Btk. 29/A. § szerint nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt. A jogalkotó egyértelművé teszi, hogy a megtámadottnak - jogos védelmi helyzetben lévőnek - nem kell kivárnia azt, hogy a támadás teljesen kifejlődjék, és egyértelműen világossá váljék, hogy mire irányul a támadó szándéka. Már a jelenlegi ítélkezési gyakorlat a korábbinál szélesebb körben fogadta el a jogos védelmi cselekmény szükségességét és szűkebb körben helyezkedett a túllépés megállapítására. A bíróság tehát nem a jogtalanság talaján álló támadó, hanem a megtámadott szempontjait értékelte elsődlegesen, mert a támadónak kell a kockázatot viselnie. A korábbi bírói gyakorlat alapján került sor arra, hogy beemelték hatályos büntetőjogunkba, hogy a megtámadott a jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmazzon. Az, hogy ez az új szabályozás egybeesik a polgárőrök gázspray-viselésének - illetőleg jogos védelmi helyzetben használatának - engedélyezésével, a polgárőri feladatok teljesítésének kiteljesedését is jelzi.

A védelmi eszköz használata tehát a következő három feltétel együttes megléte esetén megengedett:

Ø      a jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszköz nem lehet alkalmas az élet kioltására;

Ø       annak folytán csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet,

Ø      az eszközt alkalmazó személy az adott helyzetben a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle elvárható volt.

A törvény ésszerű korlátokat állít a lehetséges védelmi eszközök alkalmazása útjába a szélsőséges esetek elkerülése érdekében. Az élet kioltására alkalmas védelmi eszköz használata (így például szúró, vágó fegyver, lőfegyver automatikus működésbe hozatala, vagy nagy erősségű, illetőleg magas feszültségű áram alkalmazása) nem eredményezhet büntetlenséget.

Az élet kioltására alkalmas eszköz fogalma nem ismeretlen a magyar büntetőjogban, a Btk. 137. § 4. pont b) alpontjában szereplő, „felfegyverkezve” fogalom is használja azt.

8.2.4. Beavatkozás végszükség helyzetben

A végszükség törvényi tényállása a Büntető Törvénykönyv 30. §-a alapján a következő:

,,30. § (1) Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére és a cselekmények kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett.

(2)    Nem büntethető az sem, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni a sérelem nagyságát.

(3)    A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza a sérelem nagyságának felismerésében.

(4)    Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély vállalása hivatásánál fogva kötelessége. "

A végszükség helyzet legfontosabb jellemzői, hogy:

a)       a veszély csak „tényleges" lehet,

b)       a veszélyhelyzetnek pedig „közvetlennek" kell lennie,

c)       a veszély másként el nem hárítható lehet és

d)       az elhárító személynek vétlennek kell lennie.

A végszükség rendszerint természeti katasztrófák, tűzvész, árvíz, közveszély kialakulása esetén fordul elő, de végszükség helyzetet idézhet elő egy megvadult állat (pl. kutya, bika) támadása is. A végszükség helyzetet emberi magatartás is okozhat, de ez az emberi magatartás nem minősül jogtalan támadásnak.

A végszükségben lévő személy magát vagy másokat menti a veszélyhelyzetből oly módon, hogy a mentést más körülmények között bűncselekményként, tehát valamilyen jog védte érték elleni támadásként kellene értékelni és elbírálni (pl. ajtó, ablak betörése, jármű megrongálása, anyag, eszköz felhasználása, stb.).

A végszükségben írt veszélyhelyzet közvetlen és másként el nem hárítható. További feltétele a végszükség megállapításának, hogy a veszélyhelyzet előidézése nem róható az elkövető terhére (pl. nem ő a „gyújtogató”). A vészhelyzet előidézésében felelős személy nem mentesülhet a károkozással elkövetett bűncselekmény következményei alól. Az arányosság, eltérően a jogos védelemben írt szabályozástól, csak akkor állapítható meg, ha az elhárító cselekmény kisebb sérelmet okozott, mint amilyen bekövetkezésével a veszély fenyegetett. A jogos védelmi helyzethez hasonlóan, az ijedtség illetve a menthető felindulás itt is büntethetőséget kizáró vagy korlátozó tényező lehet.

A végszükség nem állapítható meg annak javára, akinek hivatásánál fogva (pl. mint tűzoltó) kötelessége volt a veszély elhárítása.

8.2.5. Birtokvédelem, jogos önhatalommal

A birtokvédelem fogalmát a Polgári Törvénykönyv határozza meg az alábbiak szerint:

188. § (1) Ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják

(tilos önhatalom), birtokvédelem illeti meg.

190. § (1) A birtokos a birtoka ellen irányuló támadást - a birtok megvédéséhez szükséges mértékben - önhatalommal is elháríthatja.

(2) Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalmúlag csak akkor lehet fellépni, ha más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.

A birtokvédelem fajtái:

Ø       a jogos önhatalmat,

Ø       a hatósági úton, illetve

Ø       a bíróság útján érvényesített birtokvédelmi eljárást.

A hatósági úton és a bíróság útján érvényesített birtokvédelmi eljárást már az előző fejezetben tárgyaltuk, így most a polgárőr intézkedések szempontjából a jogos önhatalom szabályai kerülnek áttekintésre. A tulajdonos a birtokvédelem szabályai szerint önhatalommal is kizárhat, vagy elháríthat minden olyan jogellenes beavatkozást vagy behatást, amely tulajdonjogának gyakorlását akadályozza, korlátozza, vagy lehetetlenné teszi. A tulajdonos követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését, ha pedig a dolog a birtokából kikerült, követelheti a visszaadását.

Önhatalommal nemcsak a tulajdonos élhet, hanem mindazok, akik más jogcímen ugyan, de jogosan tartják a dolgot birtokban.

A jogos önhatalom keretében a birtokos:

 - mindenkitől követelheti, hogy tartózkodjék birtoklásának önhatalmú megzavarásától,

 - a birtoka ellen irányuló közvetlen jogtalan támadást - a birtok megvédéséhez szükséges mértékben - elháríthatja,

- az elveszett birtokot önsegéllyel visszaszerezheti, ha más eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.

Az önhatalom sokféle, arra alkalmas tevékenységet jelenthet, megvalósítható:

-                      saját testi erővel,

-                      maga által használt eszközökkel,

-                      mechanikai, elektronikai eszközökkel,

-                      házőrző vagy őrkutya alkalmazásával,

-                      más személy megbízásával.

Az önhatalmú jogérvényesítés szabályaira figyelemmel a majdani tulajdon- vagy birtoksérelem megakadályozása érdekében számtalan óvintézkedés hozható. A tulajdonos, a birtokos valamint az általuk megbízott személy a használatában lévő helyiséget (ingatlant) kerítéssel, ráccsal, zárszerkezettel, riasztóberendezéssel védheti, személlyel vagy éppen kutyával őriztetheti. A nem kívánatos jelenségek elkerülése érdekében szabályokat vezethet be e belépésre, bent tartózkodásra, a kívánatos magatartásra. A tulajdonjog sértetlenségéhez fűződő társadalmi és egyéni érdek elismerése sem vezethet drasztikus óvintézkedésekhez, ami más testi sérüléséhez, netán halálához vezethet (pl. áram vezetése kerítésbe, kilincsbe). Az ilyen veszélyeztetés már bűncselekmény, így határt szab az óvintézkedéseknek.

(A megelőző jogos védelem lényegét a korábbiakban ismertettük.)

Maga a tevőleges önhatalom csak a birtok megvédéséhez szükséges mértékben gyakorolható. Egyrészt a birtokos cselekménye csak addig terjedhet, ameddig az a tényleges birtok megvédését célozza. Magatartása nem alakulhat át megtorlássá, mert ebben az esetben már ő is jogellenes cselekményt, adott esetben birtokháborítást követ el. Másrészt a birtokos a birtoka megvédése érdekében nem okozhat a birtoksértőnek aránytalanul nagyobb kárt (hátrányt), mint amilyen őt a birtokháborítás következtében érte.

Az elveszett birtok önhatalmúlag visszaszerezni csak akkor lehet, ha az - egyéb törvényes (hatósági, igazságszolgáltatási) eszközök igénybevételével járó - időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná. A visszaszerzés érdekében való önhatalmú, erőszakos fellépés egyébiránt tilos. Megengedettnek az olyan eseteket tekinthetjük, amikor némi üldözés árán a támadó elfogása, az ellopott dolognak a tolvajtól való visszavétele kézenfekvő megoldás. Nem kell bírósági eljárásra várni, ha a helyszínen azonnal megtehető intézkedés nyilvánvaló és indokolt. Az már önbíráskodás bűntette, ha a sértett vagy megbízottja az elkövető lakcímét kinyomozza, odamegy, és erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával visszaveszi tulajdonát.