115/2003. (X. 28.) OGY határozat
A közösségi bűnmegelőzés eszköztára a „Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiája” szerinti prioritásokkal:
I. prioritás: A gyermek és fiatalkori bűnözés megelőzése, csökkentése
II. prioritás: Városok biztonságának fokozása
III. prioritás: Családon belüli erőszak megelőzése
IV. prioritás: Az áldozattá válás megelőzése
V. prioritás: A bűnismétlés megelőzése
I. A gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzése, csökkentése
Magyarországon az összes ismertté vált bűnelkövető 12 százaléka fiatalkorú. Az elmúlt évtizedben a fiatalok korosztályát érintő demográfiai változások miatt mérséklődött az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők (1995-ben 14321-ről 2002-ben 11689-re) és a büntetőjogilag felelősségre nem vonható 14 év alatti gyermekkorú elkövetők száma (1995-ben 4159-ről 2002-ben 3959-re).
A fiatal- és gyermekkorúak túlnyomó többsége vagyon elleni bűncselekményt követ el. A 14 év alatti elkövetőknél ez az arány 83-88 százalék, míg a 14-18 éveseknél 70-80 százalék. Az elmúlt tíz évben minden harmadik rablás elkövetője fiatalkorú volt.
A fiatalok növekvő részének szocializációjává vált a passzív vagy aktív kábítószer-tapasztalat. Egy 2002 tavaszán készített felmérés eredményei szerint a budapesti másodikos középiskolások 30 százaléka már kipróbált valamilyen kábítószert.
A kutatási tapasztalatok szerint minél fiatalabb életkorban fordul elő a bűnelkövető magatartás, annál nagyobb az esély a bűnismétlésre vagy a bűnözői életmód kialakulására. A hivatalos adatok szerint amíg 1997-ben a fiatalkorú – 14-18 éves – bűnelkövetőknek csupán 38 százaléka követette el az első bűncselekményét 14-15 éves korában, addig 2001-ben már 41 százalékuk. Évente átlagosan 16 ezer fiatalkorú ellen indul szabálysértési eljárás. A bűnelkövető fiatalkorúak döntő többségénél csak a jogellenes cselekmény elkövetése jelzi a gyermekvédelmi hatóságnak, hogy valami baj van a fiatalkorúval. Az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetőknek mindössze 8-10 százaléka szerepel a veszélyeztetett gyermekek nyilvántartásában.
Mit tudunk róla?
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 2002. évi IX. törvénnyel módosított 1997. évi XXXI. törvény 7. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani. A nyilvántartásokban 1997-et követően a veszélyeztetett gyermekek száma összességében (1997-ben 420 ezer, 2002-ben 235 ezer) és különösen az anyagi okból veszélyeztetettség kategóriájában jelentősen csökkent (1997-ben 340 ezer, 2002-ben 153 ezer).
Átmeneti csökkenés után tovább növekedett a környezeti okból veszélyeztetettek köre (1997-ben 26 ezer, 1998-ban 21 ezer, 2001-ben 25 ezer, 2002-ben 46 ezer fő). A magatartási okból a gyámhatósági nyilvántartásba kerülők száma viszont hektikusan változik. (1997-ben 48 ezer, 1998-ban 38 ezer, 2001-ben 50 ezer, 2002-ben 27 ezer fő). Nem tudni, hogy ez a gyermek- és fiatalkorú népesség csökkenésének, a nyilvántartás szempontjai változásának vagy a tényleges szociális helyzet javulásának az eredménye.
A közhiedelemmel ellentétben a gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők többsége teljes családban nevelkedik. 2002-ben a gyermekkorú elkövetők háromnegyed részét, a fiatalkorú bűnelkövetők több mint a felét (55,8 százalék) a szülők közösen nevelték. Az elkövetőknek 9-10 százaléka élt a bűncselekmény elkövetésekor gyermekotthonban. Ezzel szemben a 0-17 évesek körében a gyermekvédelmi gondoskodás alatt állók aránya 0,88 százalék volt.
Az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők döntő többsége olyan hátrányos helyzetű, marginális családi környezetből származik, ahol a szegénység, a munkanélküliség és a napi szociális problémák meghatározó élményt jelentenek. Szüleik többsége segéd-, kisegítő vagy betanított munkás, foglalkozás-, vagy munkanélküli. Már kora gyermekkorukban szegregált és marginalizált környezetben élnek.
A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági adottságok miatt az ország keleti régiói olyan bűnkibocsátó területekké váltak, ahol az országos átlagnál magasabb a gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők gyakorisága. (Például Borsod-Abaúj-Zemplén megye 740 ezer lakosából közel annyi fiatal kerül szembe a büntetőtörvénnyel, mint Budapesten az 1,8 millióból).
A fiatalkorú bűnelkövetők jelentős rétege nem dolgozik, nem is tanul, és ez a helyzet nem javul. 1982-ben még csak 11,7 százalékuk volt foglalkozás nélküli, 1997-ben már 45 százalékuk, 2001-ben némi javulás volt tapasztalható, de még ekkor is 34,7 százalékuk a bűncselekmény elkövetésekor nem tanult vagy nem dolgozott.
A fiatalok nemcsak elkövetői, de áldozatként elszenvedői is a bűnözésnek. Évente több mint tízezer kiskorú személy válik bűncselekmény áldozatává, 2002-ben a számuk 12 141 volt. A kiskorú sértetteknél az erőszakos és garázda bűncselekmények körében jelentős az azonos korosztály elkövetői általi fenyegetettség. A fiatalok közül a 17 éveseknek van a legnagyobb esélyük arra, hogy erőszakos bűncselekmények áldozatává váljanak. Egyébként 2002-ben a 18 év alatti fiatalok tették ki az összes erőszakos bűncselekmény sértettjeinek 13,6 százalékát, a szexuális erőszakot elszenvedettek 57,7 százalékát és minden ötödik rablás áldozata fiatalkorú volt.
A gyermek- és fiatalkorúak bűnelkövetővé és áldozattá válásának megelőzésében jelentős szerepe van a családnak, a gyermek- és ifjúságvédelemnek, az oktató- és nevelő intézményeknek, a civil szervezeteknek, az egyházaknak, a helyi koordináció megteremtésében az önkormányzatoknak és a rendőrségnek. A hazai tapasztalatok szerint nem működik a jelzőrendszer és az érdemi együttműködés a gyermekvédelmi, a szociális, az egészségügyi, az oktatási és az igazságszolgáltatási intézmények, valamint a rendőrség között. A veszélyhelyzet felismerését elősegítő, sok forrásból merítő jelzőrendszer a gyermekvédelmen belül sem működik. A gyermekvédelem rendszere nem integrálta az iskolai gyermekvédelmi felelősök hálózatát és nem használja ki az iskolai szabadidő-szervezésben rejlő lehetőségeket. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény ugyan előírja az intézményközi esetmegbeszélést, a gyakorlatban azonban ez csak az együttműködésre amúgy is „hajlandó” szervezetek közt alakult ki. A büntető igazságszolgáltatás – miután ennek még nincsen törvényes lehetősége – nem épít a helyreállító igazságszolgáltatási eszközökben rejlő lehetőségekre, a más országokban hatékonyan működő jóvátétel, mediáció alkalmazására.
A korai pszicho-szociális intervenció jelentőségét hangsúlyozza az Európa Tanács 20/2000. számú ajánlása. A tagállamoknak a pszicho-szociális stratégiák kialakítása során a minimális intervenció és az arányosság elvét kell követniük, és az eljárásokban biztosítani kell a stigmatizáció és a diszkrimináció elkerülését. Az ajánlás a bűnözővé válás megelőzése érdekében olyan intézkedések foganatosítására ösztönöz, amelyek kifejezetten a jövőbeni, ismétlődő bűnözői magatartás kialakulásának valószínűségét csökkentik. A Polgári és politikai jogok egyezségokmánya (1966) kiemeli, hogy a fiatalkorú személy esetében a bírósági eljárásnak tekintetbe kell vennie a személy életkorát és a rehabilitációt. Az ENSZ „pekingi szabályai” (1985) alakították ki a fiatalkorúak hatékony igazságszolgáltatási rendszerének elvi kereteit. Ebben rögzítették, hogy a fiatalkorúak esetében a tisztán büntető jellegű intézkedéseket el kell kerülni. Az ENSZ gyermekjogi konvenciója (1989) a gyermek mindenek felett álló érdekét, a „rijadi elvek” (1990) pedig a „gyermekközpontú megközelítés” szükségességét hangsúlyozzák. Ezek a dokumentumok a fiatalkori bűnözés megelőzésében fontos szerepet szánnak a családnak, a családi felelősség erősítésének, az iskolának, a helyi közösségnek és a médiának.
Akcióterv
1. A tankötelezettséget megelőzően, különösen a társadalmi szocializációs modell-kísérleti programokkal kell segíteni az egyenlő esélyek megteremtését. A társadalmi kirekesztődés és a gyermekszegénység következményeinek megelőzése érdekében a hátrányos helyzetű térségekben folytatni kell a "Biztos kezdet" országos programját.
- Ösztönözni kell az alap- és középfokú oktatási intézményeket, különösen a szakiskolákat a jogismeret és a jogtudat művelésére a bűnözéssel szembenálló és a bűnmegelőzésben hatékony értékrend kifejlesztésére. Pályázati forrásokkal támogatni kell az ilyen tantárgyak, fakultációk tanrendjének, tematikájának, módszertanának kidolgozását, szerepjátékok, filmek forgatókönyveinek elkészítését, számítógépes programok kidolgozását, az informatikai eszközök használatának fejlesztését és ezeknek az intézményes oktatási programba történő integrálását.
- Az általános, a középiskolások és a szakiskolások számára szervezett dohányzás, alkohol, kábítószer HIV/AIDS felvilágosító iskolai programokra és a korosztályoknak megfelelő bűnmegelőzési ismeretek terjesztésére továbbra is biztosítani kell a pályázati támogatást. Oktatni kell az állampolgári és a bűnmegelőzési ismereteket a pedagógus továbbképzésben.
- Az alap- és középfokú oktatási intézmények, különösen a szakiskolák számára az iskolai egészségfejlesztési-drogmegelőzési tevékenységet pályázatokkal kell támogatni.
- Folytatni kell a tehetséges, de hátrányos helyzetű tanulók részére indított programot annak érdekében, hogy képességeiknek megfelelő segítséggel középiskolában folytathassák tanulmányaikat és sikeres érettségi vizsgát tehessenek.
- Pályázatokkal támogatni kell a kortárs-segítő programokat. Meg kell szervezni a kortárs segítők képzését. Ösztönözni kell a diák-önkormányzatokat, a gyermek- és ifjúsági önkormányzatokat, valamint egyéb kortárs-segítő csoportokat arra, hogy a fiatalok vegyenek részt társaik integrációs gondjainak megoldásában. Terjeszteni kell a legeredményesebb gyakorlatot.
- Támogatni és fejleszteni kell az iskolaklubokat, valamint a biztonságos szórakozóhely mozgalmat.
- Pályázattal ösztönözni kell minden olyan programot, pedagógiai és más szakmai tevékenységet, amely a gyermekekben és a fiatalokban tudatosítja a környezeti, a természeti értékek és a kulturális örökség tiszteletét és megbecsülését.
- Az iskolából kimaradt tanköteles korúak, valamint a munkanélküli fiatalok számára folytatni kell a már megkezdett és eredményesnek bizonyult programokat. Pályázattal kell biztosítani új integrált
- speciális nevelési, foglalkoztatási vagy sajátos készségfejlesztési,
- képzési, átképzési, valamint
- szabadidő eltöltési programokat, különösen a kulturális és a sportolási lehetőségeket.
- Nevelési, foglalkoztatási, készségfejlesztési programokat kell megvalósítani a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülők, különösen a gyermekotthonban, speciális gyermekotthonban nevelkedők számára. Gondoskodni kell a családon kívül élő, gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyermekek és fiatalok biztonságos életre történő neveléséről.
- A gyermekek elleni erőszak elkerülése és a gyermekek erőszakmentes életének biztosítása érdekében
- erősíteni kell a nevelő, felvilágosító tevékenységet, ezen belül a veszélyeztetett célcsoportok felnőtt tagjainak intenzív felvilágosítást kell adni,
- a nevelési-oktatási intézmények, a szociális, vagy egyéb szolgáltatást nyújtók számára módszertani leveleket, ajánlásokat, szakmai útmutatókat kell készíteni, gondoskodni kell ezek hatékony terjesztéséről,
- el kell készíteni és széles körben terjeszteni kell a szülőknek szóló tájékoztatókat annak érdekében, hogy a gyermek és szülő közötti konfliktushelyzetek erőszakmentes feloldásához ismereteket szerezhessenek.
- a Kormány felkéri a legfőbb ügyészt és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökét, hogy vizsgálják meg a szülői felelősséget és a szülői felügyeletet eldöntő eljárások soron kívüli lefolytatásának lehetőségét.
- A szülők számára biztosítani kell a kábítószer-fogyasztásról és függőségről szóló tájékoztatás lehetőségét.
- A gyermek- és fiatalkorúak bűnelkövetővé válásának megelőzése érdekében pályázattal kell biztosítani
- a gyermek és ifjúságvédelmi felelősök, a kollégiumi felügyelők, az iskolai és utcai szociális munkások és iskolai szabadidő-szervezők, az ifjúsággal foglalkozó szakemberek képzését,
- szakismeretek terjesztésével meg kell erősíteni az iskolai szociális munkás és a gyermek-és ifjúságvédelmi hálózatot.
- Pályázati forrásokat kell biztosítani olyan speciális, tanfolyam jellegű továbbképzési programokra, amelyek a veszélyeztető és a veszélyeztetett helyzetben lévő gyermekek felismerésére és helyzetének javítására szervezhetők a gyermekjóléti szolgálatok, a gyermekotthonok és a kollégiumok munkatársai, az iskolai pedagógusok, az óvodai pedagógusok, a nevelőszülők, a helyettes szülők, a nevelési tanácsadók, a gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátorok, valamint az ifjúsággal foglalkozó szakemberek számára.
- Meg kell vizsgálni a nehezen kezelhető, de még nem bűnelkövető gyermekek, fiatalok speciális nevelési, foglalkoztatási vagy sajátos készségfejlesztési programjait. A hatásvizsgálat eredményeit figyelembe véve a már megkezdett programokat folytatni és az érintettek körét bővíteni kell.
- Fejleszteni kell a gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátás intézményrendszerét. Alkalmassá kell tenni az ifjúsági alkoholfüggőség hatékony kezelésére az addiktológiai-, és a Területi Általános Megelőző Addiktológiai Szakszolgálat ambulanciáit.
-
- A pártfogó felügyelői szolgálatok, a rendőrség, a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, valamint a családokat segítő és támogató egyéb szolgálatok, szervezetek, a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi koordinátorok, valamint az ifjúsággal foglalkozó szakemberek között folyamatos - szükség szerint esetkezelésre is kiterjedő - együttműködést kell kialakítani, különös tekintettel a devianciák kockázati tényezőinek jelzésére és a korai pszicho-szociális beavatkozásra.
- A Kormány felkéri a legfőbb ügyészt arra, hogy az ügyészség vegyen részt az a) pontban megfogalmazott együttműködésben.
- Az együttműködésről hatékonyságelemezést kell végezni és annak tapasztalatait a szakmai továbbképzésekben és a követelmények meghatározásában hasznosítani kell.
- A fiatalkorúakkal és a fiatal felnőtt korúakkal foglalkozó pártfogók körében bővíteni és érvényesíteni kell az életkor-specifikus szakmai ismereteket. Fejleszteni kell a pártfogók csoportos esetkezelésre vonatkozó ismereteit.
- A Kormány fontosnak tartja, hogy a pártfogó felügyelők munkáját civil szervezetek, egyházak és magánszemélyek segítsék. Támogatni kell azokat a civil kezdeményezéseket, amelyek a pártfogókat munkájuk elvégzésében speciális szakmai ismereteikkel vagy tevékenységükkel támogatni, segíteni tudják és ennek érdekében együttműködési megállapodásokat kötnek.
- A fiatalkorúak ellen indult büntetőeljárásban a vádemelés elhalasztásának alkalmazása előtt kötelezően beszerzendő pártfogó felügyelői vélemény szakmai követelményeit a leghatékonyabbnak ígérkező magatartási szabályok körének bővítése érdekében folyamatosan fejleszteni kell.
- Az alkoholfüggő és a kábítószer-használó fiatalkorú és fiatal felnőtt korú elítéltek számára kezelési programokat és speciális részlegeket kell kialakítani a büntetés-végrehajtási, és a javító-nevelő intézetekben. A kezelési programokat a szabad élet körülményei között is biztosítani kell a pártfogó felügyelet alatt állók számára. A cél elérését pályázatokkal kell támogatni.
- A fiatalkori bűnözés hatékonyabb kezelése érdekében a Kormány felkéri a legfőbb ügyészt, hogy az ügyészség tapasztalatait évente értékeljék és tegyék közzé, valamint felkéri az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökét, hogy továbbra is tegyék lehetővé az elemző kutatásokat, a tudomásukra jutott kutatások eredményeiről pedig tájékoztassák az Országos Bűnmegelőzési Bizottságot.
- Támogató programokat kell kidolgozni annak érdekében, hogy a roma származású fiatalok köréből minél több szociális munkás, család- és gyermekvédelmi szakember, pártfogó felügyelő, rendőr kerüljön ki.
- Erősíteni kell az áldozattá válási vagy bűnelkövetési szempontból veszélyeztetett gyermekekkel és fiatalkorúakkal kapcsolatba kerülő hatóságok, szervezetek jelzőrendszerét. A jelzési kötelezettség gyakorlatáról és számonkéréséről szakmai protokollokat kell kidolgozni, amelyeket jogszabályban kell rögzíteni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
